Egyetlen segítő kérdés, amivel hatékonyabbá teheted a mondanivalód

Viki | 2018-06-12

Egy karácsonyi céges partin felszólalt a cég tulajdonosa.  A beszéd célja az volt, hogy a korábbi programpontok után (a cég jó idei teljesítménye, beosztottak megjutalmazása) felhívja a figyelmet a cég ügyvezetőjének munkájára, a sikerben betöltött szerepére, és „megemelje őt”. A beszédben a tulajdonos felidézett több szórakoztató anekdotát a közösen megélt, átdolgozott évekből, és kifejezte, hogy bízik az ügyvezetőben.

Egy kosárlabdaedző a meccs kezdete előtt maga köré hívta a játékosait azzal a céllal, hogy felkészítse őket a mérkőzésre. Elmondta, hogy milyen játékot játszik az ellenfél, és hogy a csapatnak mit kell csinálnia a meccsen.

Egy cég kiemelkedően tehetséges munkatársa levelet írt egy fejlesztési terv kapcsán a közvetlen vezetőnek és a csapattagoknak. A célja az volt, hogy az általa jobbnak tartott módon valósuljon meg a terv. A levélben kifejezte egyet nem értését a tervvel, alternatív megoldásokat javasolt és felajánlotta a segítségét.

Tanúja voltam mindegyik üzenetnek és a hatásuknak. Mindhárom beszélő jó szándékú és felkészült volt.  De vajon elérték-e céljukat ezek az üzenetek? Sajnos nem. Hogy miért? Megmutatom, hogy épültek fel valójában:

 

 

 

Mindhárom történet máshogy végződhetett volna, ha a szereplők feltesznek maguknak csak egyetlen segítő kérdésta mondanivalójuk kapcsán. Ennek hiányában nemcsak ők, bárki mellé tud lőni az üzenetével, még a legjobb szándék és felkészültség mellett is. De a kérdést feltéve, bámulatosan könnyen észre tudod venni és ki tudod javítani a mondanivalód esetleges hibáit. Például az alábbiakat:

Arról beszélsz, hogy miért nehéz, pedig arról kéne, hogy miért könnyű

Az emberek, ha arra van szükség, fantasztikus teljesítményekre képesek, és szívesen dolgoznak nehéz célok eléréséért. De a mindennapokban a nehéz nem túl vonzó opció. Gyakrabban és szívesebben tesszük meg azt, ami könnyű. (Pl. csak bemegyünk a közelebbi boltba, még ha drágább is, halogatunk egy feladatot, mert most még „ráér”, stb.). Ha egy beosztott (vagy gyerek, vagy pár, vagy barát) rendre nem csinál meg valamit, a vezető (szülő, a pár, a barát) arra következtet, hogy baj van a motivációjával, vagy hozzáállásával. Valójában gyakoribb viszont, hogy az emberek nem azért nem tesznek meg valamit, mert alulmotiváltak, hanem azért, mert az, amit meg kéne tenni, túl nehéz a számukra.
Tehát, ha azt akarod, hogy az emberek megértsenek, vagy megtegyenek valamit, ne arról beszélj, hogy az miért nehéz. Ehelyett –miután ezt saját magadnak is beazonosítottad-, beszélj arról, hogy abban mi a könnyű. Ha pedig kérsz, kérj olyat, amit könnyen megcsinálnak.

Viccet csinálsz abból, amit pedig szeretnéd, hogy komolyan vegyenek, ahelyett, hogy egyértelműen fogalmaznál

A humor segít a nehéz élethelyzetek feldolgozásában, a jókedvű emberek kreatívabbak és hatékonyabbak, mindez nem kérdés.  Itt most arról a helyzetről van szó, mikor is az üzeneted megfogalmazása során eszedbe jut egy poén, rosszabb esetben irónia, vagy szarkazmus, ami viccesnek tűnik, odaillik, úgyhogy… bedobod. Akár nem is tudatosan. Lehet, arra használod, hogy elvegye egy gondolatod élét. Vagy ezzel akarsz zárni. Vagy csak szórakoztatni akarsz. De ha elviccelsz valamit, ami fontos, a hallgatóságodat is feljogosítod erre. Az irónia és a szarkazmus pedig még a viccnél is kártékonyabbak, mert homályossá teszik az álláspontod és könnyen félreértéshez vezetnek.

Állj ellen a csábításnak! Ne csinálj viccet a számodra fontos elvekből, vagy kérésből. Egyértelmű fogalmazással tudod leginkább kimutatni, hogy a téma számodra fontos. Ha jókedvet akarsz, azt megteremtheted a hozzáállásoddal. Azzal, hogy jókedvűek vagy és mosolygsz. Hogy bizalmat keltesz, és pozitív jövőképet festesz.

 

Múltbeli hibákról beszélsz, és aggódsz a jövő miatt ahelyett, hogy a múltbéli sikerekről beszélnél, és reményt keltenél

Amikor az emberek elképzelnek valamit, ugyanazok az agyterületeik aktivizálódnak, mint amikor megcsinálják. Ha múltbéli hibákról beszélünk, azt az emberek valóban „újraélik”. De a sikereket szintén. Hasonlóképp, a jövőbeni kudarc vagy siker kapcsán öntudatlanul is azt „gyakoroltatod” az emberekkel -és magaddal-, amiről beszélsz.  A sportpszichológiából a köztudatba beszivárgott fejlesztési technika a vizionálás, miszerint pl. azt mondják a sportolónak, hogy képzelje el, ahogy bedobja a büntetőt. Ez a technika valójában nem attól működik, hogy a játékos a sikert, a bedobott büntetőt elképzeli. A vizionálás kulcsa, az hogy a játékos a dobás folyamatát, a jólbegyakorolt mozgást idézi fel lépésről lépésre,- azaz a sikerhez vezető utat. (Utalás a korábbiakra: a begyakorolt mozgást elképzelni- könnyű! A sikert elképzelni- nehéz!)

Azt már tudjuk, hogy a múltbeli kudarc helyett jobban inspirálja az embereket,ha múltbéli sikerekről beszélünk. Van azonban valami, ami úgy tűnik, a sikeres múltnál is vonzóbb tud lenni. Ez pedig a reményteli jövő. Például, egy kísérletben a részvevőknek két munkatárs közül kellett választaniuk. A két jelölt nagyjából hasonló volt azzal a különbséggel, hogy az egyik több munkatapasztalattal rendelkezett és több pontot ért el a vezetői értékelés teszten, a másik viszont több pontot ért el a vezetői potenciál teszten. A résztvevők közül többen választották a másodikat. Hasonlóképp: egy kísérleti Facebook kampányban két előadóművészt reklámoztak. Többen kattintottak arra, akinek a plakátján az az üzenet volt, hogy „Ő lehet a következő nagy befutó” mint arra, akinek a plakátján az volt, hogy „A kritikusok által elismert sztár.” Számíthatsz rá tehát, hogy az emberek kifejezetten erős érdeklődést mutatnak majd a jövőképed iránt, ha az reménykeltő a számukra.

Egy kutatás felmérte, melyek a legfontosabb személyes erősségek, melyek révén emberek meg tudják valósítani a céljaikat, és utána jól is érzik magukat.  Az eredmények szerint a legfontosabb három erősség a célok eléréséhez a kitartás, a kontrollérzet, és a kíváncsiság voltak. Ezek közül pedig leginkább a kíváncsiság az, ami a cél elérése következtében beálló jóllétet is fokozza.
Kipróbálod legközelebb hogy milyen, ha kíváncsiságot keltesz? Magad iránt, a terved iránt, a feladat iránt. A kíváncsi emberek nagyobb eséllyel valósítják meg a célt, és jól fogják magukat érezni utána.

Nos, és akkor a segítő kérdés. Nagyon egyszerű, amióta találkoztam vele, nekem számtalanszor az eszembe jut. Így hangzik: Vajon attól, amit mondasz, az másiknak több kedve lesz-e megcsinálni, amit kérsz, vagy nem?

 

Preiszinger András
Pszichológus, tréner, tanácsadó

 


Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.

*