Hogyan váljon ellenséggé a szemünkben bárki?

Siklós Barbi | 2018-10-24

Azonnal használható, tudományosan igazolt módszerek az ellenségkép kialakítására

A munkahelyeken, ahol sok időt töltünk másokkal együtt, és ráadásul gyakran olyan célokért dolgozunk, ami többünknek is érdekes és fontos, szinte elkerülhetetlen, hogy támogató, ne adjisten baráti kapcsolatokat alakítsunk ki egymással. Általánosságban is jellemző fajunkra, hogy meghatározó fontosságúak számunkra a kapcsolatok, továbbá, -ha csak magunkból indulunk ki, akkor is beláthatjuk-, hogy alapvetően minden ember törekszik a tőle telhető legjobbra. Mindezen tényezők komolyan megnehezítik számunkra, hogy környezetünk tagjairól -legyen az munkatárs, beosztott, vagy főnök- hatékonyan ellenségképet alakítsunk ki magunkban, olyat, ami tartósan fenn is marad.

Az ellenségkép kialakításáról mégsem kell lemondanunk. Létezik ugyanis néhány erőteljes, tudományosan szintén igazolt hatékonyságú módszer, melyek segítségünkre lehetnek az ellenségkép kialakításában. A többségük játszi könnyedséggel elsajátítható, ami után már csak rendszeres gyakorlást igényel, majd könnyen ösztönössé is válik. Külön előny, hogy mindegyik alább bemutatásra kerülő technika szempontjából lényegtelen, mit is csinál a másik. Felhasználásukkal az ellenségkép kialakítása tényleg csak rajtunk múlik.

 

Éljünk az első benyomásban és a kezdő lépésben rejlő lehetőséggel!

Már egy kapcsolat, vagy közös munka első pillanatában sokat tehetünk az ellenségkép kialakítása érdekében. Kerüljük a megelőlegezett bizalmat és a szándékaink őszinte kifejezését, mivel ezek a másik félből szinte automatikusan bizalmat és őszinteséget váltanak ki. Legyünk bizalmatlanok, és hallgassuk el, mit is szeretnénk. Ez olyan reakciókhoz vezet, melyek talaján szépen megindulhat az ellenségképünk kifejlődése.

 

Értékeljük magunkat és másikat a jó-rossz dimenzió mentén!

A hatékony ellenségkép kialakítását nagyban segíti, ha bizonyosan és tántoríthatatlanul hisszük, hogy amit mi akarunk/gondolunk/csinálunk, az a jó. Ily módon, ha a másik ember véleménye egy kicsit is eltér a miénktől, azt máris könnyedén értékelhetjük úgy, hogy az a rossz. Az erőteljesebb hatás érdekében érdemes megpróbálkoznunk a technika haladó változatával, miszerint: csakis(!) az a jó, amit mi hiszünk, ily módon tehát minden más rossz.

A jó-rossz dimenzió rendszeres használatát érdemes egyfajta életszemléletté tenni. Ezzel az ellenségképek tömeges kialakulását idézhetjük elő magunkban.  A technika mestereivé válva könnyen le tudjuk majd vonni az alábbi következtetést, amit onnantól érdemes egyfajta hüvelykujj szabályként kezelnünk: a másiknak jó, amit csinál, TEHÁT az nekünk az biztos rossz lesz.

 

Támasszunk maximális elvárásokat!

A maximalizmus óriási előnyt jelenthet számunkra az ellenségkép képzésben. Ha például magunkkal szemben támasztunk maximális elvárásokat, könnyen tudjuk azt feltételezni, hogy a környezetünk szinte kart karba öltve gátolni akar minket a céljaink elérésében. De másokkal szemben is érdemes maximalistának lennünk: így szinte senki nem tudja majd maradéktalanul teljesíteni az elvásásainkat, tehát gyakran érezzük majd, hogy folyamatosan cserben hagynak, hátráltatnak és elárulnak minket. Azon keveseknél, akik mégis folyton megugorják a lécet, -azért, mert szintén maximalisták, vagy mert valamiért szeretnek minket-, használjuk az előző, vagy a következő technikát.

 

Alkossuk meg a saját csoportunkat, és különüljünk el a másik ember csoportjától

Ha a másik embert velünk egy csoportba tartozónak gondoljuk, netalán még hasonlóságokat is találunk egymással, az drámaian megnehezíti az ellenségkép kialakítását. Mindenképp előnyösebb engedni azon ösztönünknek, miszerint ő inkább egy másik csoport tagja. Amint belátjuk, hogy a másik ember nem tartozik a mi csoportunkba, egy másik-valószínűleg ellenséges- csoportba viszont igen, annak számos következménye lesz: azon nyomban kevésbé érezzük, hogy támogatnunk kéne, negatívabb véleményt formálhatunk róla, és automatikusan támadásnak vehetjük a viselkedését.

A csoportba tétel további előnye, hogy ha van valamilyen negatív véleményünk a másik csoportról, azt rögvest és gondolkozás nélkül kiterjeszthetjük az adott emberre is, függetlenül attól, hogy a csoportról alkotott véleményünk valójában őt is jellemzi-e, vagy nem.

 

Az ellenségkép megerősítése

Ha már alakulóban van az ellenségképünk a másik emberről, a következőkre érdemes odafigyelnünk: Először is tartsuk fent a bizalmatlanságot – ehhez a jó eséllyel gyarapodó negatív élmények kiváló megerősítést jelentenek. Ne engedjünk a csábításnak, hogy az esetleges ellenpéldákat észrevegyük, és hagyjunk figyelmen kívül bármilyen egyéb pozitív tapasztalatot! Azután pedig, akár vélt, akár valós sérelemről van szó, ne bocsássunk meg. Ragaszkodjunk a haragunkhoz, amiért olyannyira megdolgoztunk. Ez az idő múlásával kihívást jelenthet, de tartsunk ki, meglesz a gyümölcse.  Végül pedig, még véletlenül se tegyünk, és ne is fogadjunk el olyan kísérleteket, melyek a kapcsolat rendbetételére irányulnak. A másik fél részéről érkező ilyen szándékot sértődötten, gúnyolódva vagy cinikusan utasítsuk vissza.

 

A fenti technikák alkalmazásával idővel észrevesszük; nem vagyunk egyedül. Látni fogjuk, hogy sokan fáradoznak még rajtunk kívül az ellenségképeik kialakításában. Segítsük őket azzal, hogy részletesen megosztjuk velük a saját ellenségképeinket.  A kibeszélés élménye abban a pillanatban közelebb hozhat egymáshoz, de ne ijedjünk meg. A hatás átmeneti, hosszútávon mindketten újabb ellenségképpel bővülünk majd.

 

Preiszinger András
pszichológus, tréner, tanácsadó

 

A cikk megjelent az Üzlet és pszichológia 2014/3-as számában.

Fotó: Alamy


Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.

*