Néhány hete vezetés közben figyelmes lettem egy kereskedelmi rádió egyik műsorára, melyben a műsorvezető elmesélte, mennyire fel van háborodva egy nemrég hallott híren, miszerint egy magyar hölgy saját magát vezette az oltár elé. Kifejtette, hogy ez az Erkölcs vége, nem érti, mi felé megy a világ, mi lesz a párkapcsolatokkal, lesznek -e egyáltalán, ilyen bizarr dologról még nem hallott. Csúnyán gúnyolódott a szóban forgó hölgyről. Azon kaptam magam, hogy rosszul esik a hölgy nevében a minősítés, az ítélkezés és a kritika.
Utánanéztem a neten és bőséges irodalomra bukkantam. A jelenség nem új, sologamiának nevezik és a 90-es évek óta nők és férfiak is oltár elé vezetik saját magukat.
Ebben a bejegyzésben azonban nem szeretnék vitát generálni arról, hova vezethet ez a jelenség, és nem megvédeni szeretném nőtársamat, mert gyanítom, nincs is szüksége rá, csupán szeretném elindítani a ti gondolataitokat is arról, vajon hányan vennétek el saját magatokat?
A saját magunkkal kötött ’házasság’ egy életre szól, még csak különélés sem lehetséges. Nem cserélhetjük le a testünket, lelkünket vagy a szellemünket, amikor meguntuk, vagy nem bírunk vele. Mi mindig itt vagyunk és leszünk saját magunknak. Tehát jobb, ha megbarátkozunk önmagunkkal, mi több, szeretjük és elkötelezzük magunkat magunk iránt!
Volt -e olyan pillanatod az életedben, mint az ifjú házasoknak a pap vagy az anyakönyvvezető előtt, amikor akár csak egyetlen pillanatra elfogadtad és szeretted saját magadat, úgy ahogy vagy?
Vajon mennyire vagyunk képesek megbocsátani a saját hibáinkat önmagunknak?
Ismerősek Neked ezek a mondatok?
’Szeretnélek, HA leadnál 10 kilót, vagy ha szebb, fitosabb, vékonyabb, fiatalabb, fittebb, okosabb, szellemesebb, barátságosabb, megértőbb, és még ki tudja, milyenebb lennél….
Vajon megadod -e magadnak azt, amit a szeretett embernek megadsz? Kényeztetést, figyelmet, apró ajándékokat, időt, vagyis SZERETET-et?
Vagy bűntudatod lesz, amikor a tervezett diéta kellős közepén jóízűen megeszel egy habos-babos sütit a sarki cukiban? Állva, mert akkor nem hizlal.
Én is csak a randi-fázisban vagyok, mint olyan sokan. Ízlelgetem az önszeretetet, az elköteleződést, a magamnak tett ígéretek betartását, és ’nézegetem a kirakatban a karikagyűrűt’.
Azt hiszem, nem érdemes sokáig várnunk.
(Figyelmetekbe ajánlom még Tracy MacMillan TEDx előadását, aki 3 házasság és számos párkapcsolati tapasztalat után beszél erről a témáról nagyon bölcsen.(https://www.youtube.com/watch?v=P3fIZuW9P_M)
Gallen Rita
Leave a Reply