Work & Life: Ez meg mi volt?

Viki | 2017-06-12

Sokszor találkozhatunk munkahelyeken belül az előítéletek problémájával. Ezek néha nyilvánvalóak, de még többször élünk meg “Ez meg mi volt?” pillanatokat.

Példának képzeljük el a következő szituációkat: Egy ügyfél azt gondolja, hogy Te vagy a beosztott, csak azért, mert Te vagy a fiatalabb. A főnök keresztül néz rajtad, csak azért, mert Te vagy az egyetlen férfi egy amúgy nőkből álló csapatban. „Törtető”-nek bélyegeznek ugyanazért az asszertív viselkedésért, amiért férfi kollégád „erős és határozott”. És akkor az adott fiatal, férfi vagy nő pedig „túlreagál”, amire mindenki más pedig néz, hogy ez most mi volt.

Vagy az is lehet, hogy nem akad ki, de egy belső párbeszéd akkor is biztos elindul benne: „Ideges vagyok. De végül is annak kéne lennem? Van egyáltalán jogom annak lenni?” A fentiekhez hasonló homályos előítéletek legjobb esetben lehangolják az embert, rosszabb esetben azonban lelki töréseket is okozhatnak.

Az előítéletek trükkös természete miatt néha nehéz felszámolni őket a munkahelyen. Vezetők hozhatnak szabályokat mindenfajta diszkrimináció ellen, de nem tudnak azokkal önkéntelen, tudatalatti előítéletek megelőzni. Hiszen hogyan szabályoznád a szemkontaktust, a néma előfeltételezéseket, következtetéseket?

De akkor mit tehetünk, ha hasonló helyzetbe kerülünk?

  • Helyezd keretbe: Három különböző mélységben tudod megközelíteni a témát: tartalom, minta és kapcsolat szinten. Ha egyszer kerülsz olyan szituációba, amikor csipkelődő megjegyzést kapsz, hátrányos helyzetbe kerülsz a nemed miatt, stb., akkor arra az egy esetre tudsz reflektálni. Ha azonban többször megtörténik, akkor egy mintát érdemes felvázolnod, és konkrét eseteket felsorolnod, hogy lássák: nem a levegőbe beszélsz és nem paranoiás vagy. Mindezt úgy tudod még hatásosabbá tenni, ha behozod mellé az emberi tényezőt, és elmondod, hogy ez Neked hogyan esik, és hogyan befolyásolják ezek az esetek a közös munkát (együttműködés, bizalom, lojalitás, stb.)
  • Tudd a célt: Amikor igazságtalanságot tapasztalunk, gyakran érezzük úgy, hogy provokálnak minket, sokszor leszünk mérgesek. Mielőtt azonban hallatod a hangod, gondold végig, hogy mit szeretnél, mi történjen? Bocsánatkérést szeretnél kapni? Büntetést szeretnél valaki másnak? Esetleg csak ráébreszteni az illetőt, hogy mennyire nem helyénvalón viselkedett? Fontos, hogy minél tisztábban lásd magad előtt a felszólalásod célját, hiszen minél konkrétabb az, annál valószínűbb, hogy eléred.
  • Tényeket az asztalra: Fontos, hogy ne minősítsd az egyes megjegyzéseket, szituációkat, amiket kapsz, amikbe kerülsz. Ragaszkodj a tényekhez és a tényleíráshoz ne add hozzá a saját véleményed. Ahelyett, hogy azt mondanád: „Amit a terhességemről mondtál bántó volt és szexista”, mondd azt, hogy „Múlt pénteken, mikor szóltam a terhességemről, azt válaszoltad, hogy „Ez volt az utolsó alkalom, hogy nőt alkalmaztam.” Kész, pont, vége a tényleírásnak. Innen jöhet a „Helyezd keretbe” lépés, amikor elmondod, hogy ez Téged hogy érintett. Fontos, hogy elmondd mindkettőt – azt is, hogy mi történt és azt is, hogy ez hogyan érintett Téged -, de ne keverd a kettőt! Ebből egy sokkal egészségesebb és előremutatóbb beszélgetés kerekedhet, mint a minősítésből és vádaskodásból.
  • Biztosíts: Aki öntudatlanul előítéleteket alkot, már rossz ember? Nyilván nem. Mindenki egyszerűsíti a külvilágot, dobozolja az embereket és sarkítja a tényeket, hogy könnyebb  legyen feldolgozni azt a rengeteg információt, ami folyamatosan ér minket. Ezért fontos az, hogy ne támadjunk rögtön vissza, ha úgy érezzük, valaki megsértett minket. Érdemes puhító mondatokat használni, mint például: „Lehet nem realizáltad, hogy hogyan jött át az, hogy…”

 

További kutatásokról, tanácsokról az eredeti cikkben lehet olvasni:
https://hbr.org/2017/05/how-to-react-to-biased-comments-at-work

Lipka Bogi


Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.

*