Bármelyik megbeszélésen elhangozhatnak. Nem kiabálva, nem direkt módon – csak úgy, mellékesen.
És mégis: ezek a mondatok formálják a döntéseket, a hangulatot, a működést.
Olyan, mintha nem is a konkrét ember beszélne, hanem egy régi, jól bejáratott forgatókönyv szólalna meg újra. Egy mondat, ami mögött évek, élmények, rutinok állnak.
És van az a mondat, amit ha hallasz, jó ha tudod: nem (csak) az egyén beszél – a kultúra szólal meg rajta keresztül.
„Ez nálunk sosem működik.”
„Itt csak az számít, ki kivel van jóban.”
„Úgyis hiába szólunk…”
„Ezt fentről kellene akarni.”
„Mi már mindent megpróbáltunk.”
„Mi mindig túlélünk valahogy.”
„Minek változtassunk, ha így is működik?”
Ezek nem egyszerű mondatok. Ezek szervezeti narratívák – kollektív meggyőződések, amik keretezik a gondolkodást, döntéseket, viselkedést.
Mi is az a szervezeti narratíva?
Egyfajta láthatatlan forgatókönyv, amiben a szereplők (a munkatársak) újra és újra ugyanazokat a mondatokat, reakciókat, beidegződéseket játsszák el.
A narratíva:
- irányt ad (hogy mi lehetséges és mi nem),
- mentesít (a felelősségvállalás alól),
- és keretek közé zár (úgy, hogy észre sem vesszük).
A leggyakoribb narratívák, amiket érdemes felismerni:
- „Itt mindig is így volt.”
Konzerváló narratíva. Minden változást fenyegetésként érzékel.
- „A vezetők úgysem értik.”
Távolságot, bizalmatlanságot mutat – gyakran elfojtott tapasztalatokra épül.
- „Mi már próbáltuk, nem működik.”
Kudarcot követő bebetonozott hit. Blokkolja az új ötleteket.
- „Nem a mi dolgunk.”
Felelősség-elhárítás. Gyenge ownership.
- „Nálunk ez nem így megy.”
Védekezés az új megközelítésekkel szemben. A komfortzónából beszél.
Miért fontos, hogy vezetőként ezeket meghalljuk?
Mert ezek a mondatok nemcsak a levegőben vannak – irányítanak.
Ha nem figyelünk rájuk, akkor ezek határozzák meg:
- a döntések minőségét,
- a változással szembeni ellenállást,
- az együttműködés lehetőségeit,
- a tanulás és fejlődés tempóját.
A narratívák alatt gyakran valódi tapasztalat, sérelem, vagy kudarc húzódik meg. Ha csak „kijavítjuk” a mondatokat, nem jutunk messzire. Értelmezni kell őket.
Mit lehet kezdeni ezekkel a narratívákkal?
1. Ne vitatkozz vele – értelmezd.
Ha valaki azt mondja: „Ezt már próbáltuk”, a cél nem az, hogy meggyőzd, hanem hogy megértsd:
Mi történt akkor? Mi nem működött? Mi maradt ki? Mi az, ami működött benne? Vajon miért?
2. Változtass a narratíva szintjén – ne csak a működésen.
Hiába vezetsz be új rendszert, ha a mögöttes hitrendszer változatlan marad.
Kezdd azzal:
„Mi lenne, ha most másképp állnánk hozzá?” vagy „Mi lenne, ha most nem azt néznénk, miért nem lehet – hanem azt, mit érdemes kipróbálni?” vagy „Ha nem a korábbi tapasztalatainkból indulnánk ki – mit próbálnánk meg?”
3. Engedd, hogy a csapat is rálásson a saját mondataira.
Workshopokban, retrospektíveken lehetőség van reflektálni:
Milyen mondatokat ismételgetünk újra és újra? Mi van ezek mögött? vagy „Ha valaki újként érkezne hozzánk, milyen ‘sztorit’ hallana először a cégről?” vagy „Mi az a mondat, ami után mindig csend lesz? Vagy nevetés? Vagy csak vállvonogatás?”
4. Tedd láthatóvá a pozitív ellen-narratívákat is.
Ha valaki új szemlélettel jön, érdemes támogatni, megerősíteni, láthatóvá tenni:
„Ez egy másik történet. Egy másik kultúra kezdete lehet.” vagy „Tök jó, hogy behoztad ezt. Ez már nem az a régi narratíva, amit eddig pörgettünk.” vagy „Ez olyan gondolat, amit érdemes lenne a következő megbeszélésre is beemelni.”
A kultúra nem csak értékekből áll, Hanem történetekből is.
A szervezet történeteit nem lehet irányítani –
de lehet velük dolgozni, ha felismerjük őket.
És lehet új történeteket írni – csak tudatos jelenlét kell hozzá.
Szeretnéd feltérképezni, milyen láthatatlan történetek írják ma a szervezeted működését?
👉 Vedd fel velünk a kapcsolatot – segítünk felismerni, átkeretezni és olyan új narratívákat teremteni, amik inkább előre visznek.
Leave a Reply