Jelenlét

Viki | 2018-05-04

Időről időre szeretem újranézni a kedvenc TED előadásokat. Az egyik ilyen Ric Elias: ’ 3 things I learned while my plane crashed’ (3 dolog, amit megtanultam a repülőgépem lezuhanása közben) című beszéde. Mindössze 5 perc az egész, mégis átütő ereje van. Ric túlélte ezt a zuhanást, és megfogalmazza azt a 3 dolgot, ami számára a legfontosabb az életben. Ajándéknak és csodának nevezi a balesetet, mert ebben a néhány pillanatban világosodott meg számára, hogy melyek számára a legalapvetőbb értékek.

Én is elgondolkodtam ismét, hogy vajon milyen lenne az életünk, ha a lehető legtöbb döntésünket az alapértékeink mentén hoznánk meg, és eszerint élnénk. Hogyan változnának a kapcsolataink, ha eszünkbe jutna, hogy az időnk nem végtelen, és nem jönnek vissza az elmúlt pillanatok. Amikor elmondhattuk volna, megtehettük volna…

Régebben néhányszor lerövidítettem az esti meséket, amiket a gyerekeimnek olvastam, mertközben az elintézendő feladataimon gondolkodtam, vagy a holnapon. Párhuzamosan. Hogyan is voltam én akkor jelen bármelyik ’ helyszínen ’? Hát sehogyan.

Most, amikor már csak a legkisebb gyermekem igényli az esti mesélést, igazán élvezem, rákészülök, ki nem hagynám! Belemerülök, elkalandozom. És tologatnám még az időt a végtelenségbe, hogy újra meg újra megéljem ezt az élményt…A végtelen nagyon lerövidült. Ha visszarepülhetnék az Időgépen, fülébe súgnám fiatalabb anyuka önmagamnak, hogy’ Hagyd a dagadt ruhát másra’, feledj el mindent és csak mesélj…

Nincs végtelen, csak a most van, ez a pillanat. Most kell (vagy lehet) elfogadónak, türelmesnek, megbocsátónak és hálásnak lenni. Még ha nehéz is, és néha figyelmeztetni kell erre önmagunkat.

Itt tekinthető meg a videó:

https://www.ted.com/talks/ric_elias?language=hu

Gallen Rita

 

 


Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.

*