Self-coaching avagy saját magad finomhangolása

Siklós Barbi | 2019-06-05

Sokszor nehéz blog témát találni, de ezúttal életemnek egy olyan szakaszában járok, ami segített ebben.

Azt gondolom, hogy az ember életében vannak olyan periódusok, amikor “egyben” van saját magával és vannak olyan periódusok, amikor kicsit kizökken ebből az “egységből”. Ha vizualizálnom kellene, úgy tudnám leírni ezt az “egységet”, mint egy zen kavics tornyot, ami éppen stabil. Majd amikor bekövetkezik a kizökkenés, a torony is meginog az elején, majd akár össze is dőlhet, ha nagy a “megingás”.

Ilyenkor segít, ha az ember elkezd dolgozni magán. Elkezdi visszaépíteni a tornyot a kavicsokból. Ezt megteheti külsős segítséggel, de, ha megvan a coach tudása, és nem túl mélyen gyökerező az elakadás, akár saját magát is coacholhatja, azaz alkalmazhatja a self-coachingot.

De mi is az a self-coaching? Ha szórul-szóra fordítanánk önmagunk-coachingja lenne  a legmegfelelőbb, a gyakorlatban pedig saját magunk belső támogatása.

Hiszen minden válasz bennünk nyugszik – sokszor mélyen elásva – , ezeket pedig e megfelelő kérdésekkel, eszközökkel felszínre tudjuk hozni.

A folyamathoz több módszert és modellt is alkalmazhatunk. Most egy magyar és egy külföldi példát választottam

1.A magyar minta Komócsin Laura  és Benedek Nikoletta nevéhez fűződik, akik a betűszóból összeállított DIADAL modellellel dolgoznak, mely tud működni egyéni coaching folyamatban és self-coachingban is. A self coachingban is ugyanazon az úton kell végighaladnunk, mint az egyéni coaching folyamatban a DIADAL modell mentén:

Diagnózis: van egy Diagnózis fázis, hogy hol vagyunk, kik vagyunk mi.

Iránykijelölés: Ezt követi az Iránykijelölési fázis, azaz ki kell derítenünk mi a célunk, hova szeretnénk eljutni.

Alternatíva: Ezután az Alternatíva gyűjtési fázis következik, megvizsgáljuk, hogy a célunkat milyen utakon érhetjük el.

Döntés: Ezek után Döntést is kell hoznunk, melyik utat is választjuk.

Alkalmazás: Ezt követi a legnehezebb fázis, az Alkalmazás, amikor is ki kell lépnünk a komfortzónánkból és meg is kell tennünk azokat a lépéseket, amiket elterveztünk.

Lezárás: A végén jön a Lezárás, amikor összegzünk, visszatekintünk honnan is indultunk, hova értünk el.

Az elinduláshoz jó, ha rendelkezünk már egy adag önismerettel, de ezt a folyamat közben is elkezdhetjük, hiszen ez a folyamat is mélyíti az önismeretet. Pl. egy nagyon hasznos, az önismeretben egyik legszélesebb körben használt egyszerű modell a Johari ablak, amely elsősorban a pozitív tulajdonságokat vizsgálja, ebből adódóan pedig motiváló, önbizalomnövelő hatású lehet. (Itt ki is tudjátok próbálni!)

2. Létezik egy külföldi modell is, mely a CTFAR névre hallgat és Brooke Castillo nevéhez fűződik. Ennek a modellnek a célja, hogy megváltoztassa a gondolatokat, amelyek “szenvedést” okoznak. Eldönthetjük, mit gondolunk a körülményekről, egy tényről, és lehetőségünk van szörnyűségre vagy nagyszerű dolgokra gondolni. Ezek befolyással vannak az érzéseinkre, hiszen az érzéseink a gondolatainktól függnek. Ha a tényeken nem is tudunk változtatni, ez utóbbiakat teljes mértékben mi irányítjuk.
Másképpen gondolkodhatunk, másképp érezhetünk, és végül másképp élhetünk. A modell a következőképpen néz ki:

Circumstances (Körülmények) – A körülmények a TÉNYEK, és ezeket mindenki tényeknek kezeli. Ezekre nincs ráhatásunk. Pl. Elvesztettem a munkámat; S-es méretet hordok, írom ezt a blogot.

Thoughts (Gondolatok) – A gondolatok szubjektívek, és ezek azok, amiket mi, a körülményeink alapján teremtünk meg. A fejünkben játszódnak le, ezeket lehet self-coacholni. Pl. Túlsúlyos vagyok; reménytelen eset vagyok.

Feelings (Érzések) – Az érzések rezgések a testünkben, amik a gondolatainkból erednek. Pl. depresszió vagy bűnösség érzése.

Actions (Cselekvések) – A cselekvéseink azok, ahogyan reagálunk érzéseinkre, gondolatainkra. Pl. Egész nap ott maradok, feladom, és jégkrémet eszek.

Results (Eredmények) – Az eredmények tehát az előző lépésekből származnak. Pl. Munkanélküli vagyok; meghíztam.

Brooke azt tanítja, hogy valójában gondolataink teremtik meg a mi saját valóságunkat, de gondolataink nem feltétlenül tükrözik A valóságot, ők csak a körülményeink általunk történő értelmezése.

Mindez logikusnak tűnhet, de úgy gondolom, magunktól nehéz struktúrát találni, fontos, hogy legyen egy vonalvezetésünk elakadásaink feltérképezésére és megoldására. Ehhez nagy segítség a fenti 2 modell. Persze egyik eszköz sem alkalmas mély elakadások kezelésére, de egy finomhangoláshoz és elinduláshoz mindenképp hatásos. És hát fontos a nyitottság és a kitartás.

De vajon elég erős e az ember egy erősebb elakadás esetén, elég bátor e, hogy szembe nézzen saját magával külső segítség nélkül, külső coach nélkül? Ti mit gondoltok erről?

 

Siklós Barbara


Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.

*