Kedves Barbara, Ferenc, Gábor, Péter és Csaba,
Pár hét múlva éppen karácsonykor leszek 39 éves. Kisgyerekként mindig azt gondoltam, hogy karácsonykor születni egy kész csapás. Soha nem kaptam külön ajándékot, és kinek volt kedve a sok bejgli, hókifli és egyéb sütemény mellé még tortát is enni. Így az is gyakran elmaradt. Kiskamasz éveimben a szülinapi ünnepség hiánya miatt búslakodtam, minden barátom családi körben töltötte az ünnepeket, ki ért volna rá éppen akkor bulizni. Ma már nagyon szeretem, hogy a születésnapomon nekem soha nem kell szabadságot kivenni és egyébként is imádom az ünnepek hangulatát, csendjét és nyugalmát. Teret ad a gondolatoknak.
Tíz évvel ezelőtt nagyon nagy izgalomban voltam. Mindig szerettem volna gyereket vállalni harminc éves korom előtt, mert úgy gondoltam, hogy fiatal anyuka szeretnék lenni és hát 30 év felett már… Aggódtam, hogy kifutok az időből és nem sikerül ezt a fontos célt elérnem. Végül még abban az évben szeptemberben anya lettem. Fiatal anyuka projekt leszállítva.
Néhány hete elkezdtek motoszkálni a fejemben a gondolataim. Lassan csak egy évem marad és eljön az a bizonyos negyvenedik születésnap. Volt valaha bármi tervem, amit még feltétlenül az a bizonyos nap előtt szerettem volna megtenni? Mindig is Peruba vágytam. Meg bullet journalt írni. Delfinekkel úszni. Megcsinálni egy insta kihívást. És addig kell kiugranom ejtőernyővel egy repülőből, ameddig még merek. Gyűltek a gondolatok. Megszületett az elhatározás, a szülinapomig tartó időszakban összegyűjtöm a bakancslistámat. Amikor szembejött velem egy hírlevél. A Coaching Team hírlevele. Átfutottam az emailt és megakadt a szemem a „fiatal” szón. Már majdnem töröltem, amikor mégiscsak visszamentem és megkerestem a feltételeket. 40 éves kor. Ez egy jel! Már fel is került a pályázat a bakancslistára.
Vezetőnek születtem. Mindig szerettem az irányítást a kezemben tartani. Sikeres és jó vezetőnek tartom magam, bár rögös út van mögöttem csupa örömmel és nem kevés szomorú emlékkel. Természetesen és tudatosan is nagyon sokat fejlődtem a kezdeti szárnypróbálgatások után. Magáról az útról és a fejlődésről nehezen tudom megfogalmazni a gondolataimat. A pályázati anyagban igyekeztem összegyűjteni vezetői munkám eredményét. Büszke vagyok rá, hogy a rengeteg siker nem egy ember munkája. Büszke vagyok a csapatomra, büszke vagyok az engem körülvevő inspiráló közösségre, és a támogató családomra is. Azt mondják pozitív hozzáállásom, lelkesedésem és mosolyom energiát ad az embereknek körülöttem. Úgy érzem, az én erőm pedig a közösségből ered.
Remélem, hogy lesz alkalmam szóban is mesélni vezetői utamról, a kihívásokról és a sikerekről!
Készülve az ünnepekre, bakancslistát irogatva és nagy izgalommal várom a visszajelzésüket!
Üdvözlettel,
Paál Laura
Leave a Reply