Work&Life: Miért olyan nagy baj sírni a munkahelyünkön?

„Csak sírtam és sírtam, nem bírtam abbahagyni.  A több hónap éjszakázásai alatt felgyülemlett feszültség, a kimerítő utazások megtörték az üzleti külsőt. A negyedéves számaimat próbáltam bemutatni, miközben kollégáim feszengtek székeikben, valaki zsebkendővel kínált meg és valaki csak egyszerűen bámult. A főnököm hirtelen lezárta a megbeszélést. A kollégáim gyorsan elhagyták a szobát. Egyedül maradtam a konferencia szobában, összegyűrt zsebkendőkkel a kezemben.„

A nők számára, business környezetben sírni egyenlő a halálos ítélettel.

„Hagyd abba a sírást! Még valaki meglát!”

„Gyorsan szaladj be a női mosdóba!”

Ez csak 2 változata az ilyen jellegű figyelmeztetéseknek, amiket karrierem során hallottam. És nem csak az én történetem: nőnemű kollégáim, barátaim hasonló reakciókról számoltak be. Gyakori elbeszélés olyan nőktől, akik sírnak a munkahelyükön: „menekülj a mosdóba, vegyél egy darab WC papírt, törölgesd meg a szemed, fújd ki az orrod, vegyél egy mély levegőt és irány vissza a megbeszélésre. Tegyél úgy mintha csak a mosdóba kellett volna menned.”

És ha mégsem sikerült volna sírás előtt kimenekülnünk megszégyenülve szabadkozunk: „Sajnálom”. „Ne aggódjatok, nem fog többet előfordulni!” „Igazad van ez nem volt túl professzionális”.

A legtöbb nő, akikkel beszéltem erről az írásról, arról számolnak be, hogy kollégáik – főleg férfiak – vagy főnökük előtt sírni az egyik legmegalázóbb munkahelyi tapasztalat.

De változnak az idők és a cégkultúrák. Lehetne e a sírás kevésbé negatív stigma, ha a pl. a vezetők természetesebben viszonyulnának hozzá?

Ahhoz, hogy válaszolni tudjunk erre a kérdésre előbb meg kell értenünk a sírás biológiai természetét és a különbséget a nemek között.  Az ember különböző okok miatt „gyárt” könnyeket. Tom Lutz a „ Crying: A Natural and Cultural History of Tears” című könyvében elmagyarázza, hogy a reflexkönnyek segítenek kimosni az irritációt okozó anyagokat, a bazális könnyek védik és táplálják a szemfelszínt, a sírás pedig az, amikor a könnytermelést valamilyen érzelmi reakció váltja ki. A Német Szemészeti Szövetség szerint egy átlagos nő 30-64 alkalommal, míg egy átlagos férfi 6-17 alkalommal sír egy évben. Egy sírás során a férfiak általában 2-4 percet sírnak, míg a nők kb. 6 percet. A nők 65%-nál a sírás zokogásra vált, szemben a férfiak 6%-val.

A fenti számokat figyelembe véve nem csoda, ha a nők gyakrabban sírnak a munkahelyükön, mint a férfiak. Évekbe, sőt akár munkahely váltásba is kerülhet nekünk „sírósoknak”, hogy visszakapjuk a vezetői tekintélyünket, ha az egyszer megszűnik.

Cathryn, egy cég értékesítési vezetője elsírta magát, amikor egy céges elvonuláson bejelentette csapata 2 számjegyű veszteségét. Másnap a főnöke David ráírt emailen: „Szedd össze magad Cathryn, sírni a munkahelyen nem helyénvaló!”

Ezzel szemben a férfiak ahelyett, hogy elveszítenék vezetői fellépésüket, éppen ellenkezőleg még profitálnak is abból, ha elsírják magukat munkahelyükön. Amikor Daniel, egy szupermarket lánc pénzügyi vezetője sírva jelentette be, hogy pár hónapra elmegy, hogy sok hónapnyi kemény munka után újra egyensúlyba hozza életét, csapata gratulált neki, bátornak nevezte és búcsú partyt szerveztek a részére. Miért szidták le Cathrynt és miért tapsolták meg Danielt?

Egy szervezet kultúráját a legtöbbször a vezetők állítják fel, normalizálják és erősítik meg. A vezetők akkor a leghatásosabbak, ha megmutatják sebezhetőségüket és beismerik tévedéseiket. Ha a vezetők törekvése egy befogadó kultúra teremtése, akkor feladatuk, hogy több nőt juttassanak magasabb pozíciókba. És mivel a sírás a nők természetes „velejárója”, a sírással szemben kialakított új attitűd is részét kell, hogy képezze a törekvésnek. Nemtől függetlenül a vezetőknek meg kell tanulniuk a sírásra úgy tekinteniük, mint az érzelmek normális kifejezésének módjára. A felsővezetők üzenetének sugallania kell: senki nem veszíti el a hitelességét, senki sem lesz kevésbé kompetensnek tekintve, ha sír. Ha segítenek még elfogadóbb munkahelyi kultúrát teremteni még hitelesebbnek fognak tűnni.

Így, tehát, ha sírsz a munkahelyeden, tedd a következőket:

• Érezd magadnak a könnyeidet. Ha nem vagy zavarban a könnyeid miatt, mások sem lesznek zavarban. Vegyél mély levegőt és mondj valami hasonlót: „Amint látjátok elég erős érzelmeket vált ki benne ez a téma, mivel számomra nagy értékű a munkánk.”
• Nevess. Nincs is jobb az együtt-nevetésnél. Ha tudsz a sírás ellenére is nevetni azt is mondhatod: „Gondolom, látjátok mennyire fontos ez számomra!
• Ha elkezdesz zokogni, kérj elnézést és hagyd el a szobát. De visszatérted után vagy egy következő alkalommal, amikor találkozol a csapattal, beszélj erről nyíltan, követve az 1. és 2. pontokat.

És ha vezető vagy, és a csapatodból valaki sír, próbáld ki a következőket:

• Nyíltan ismerd el, hogy a sírás egy természetes működés. Ez egy egészséges viselkedés. Azt is mondhatod: „Nyilvánvalóan, sokunkban vált ez ki erős érzelmeket. Úgy érzem én is mindjárt sírni fogok.”
• Ossz meg kollégáiddal egy alkalmat, amikor Te is sírtál a munkahelyen. Ezzel azt mutatod, hogy sebezhetőnek lenni, teljesen rendben van, és ez növeli a bizalmi szintet és a biztonságérzetet. Ez tulajdonképpen engedélyt ad arra valaki másnak, hogy sírjon, ha erre van szüksége.

Az én esetemben a „sírásomat” arra használtam ki, hogy leteszteljem csapatom együttérzőképességét. A következő megbeszélésen kitértem egy percre erre a témára és azt mondtam „Ahogy láthattátok, amikor igazán szenvedéllyel csinálok valamit, akkor sírok. Sírok, ha stresszes vagyok, ha konfliktusba kerülök valakivel, és akkor is, ha öröm ér.” Beszéltem arról, mit tanultam a különbségekről, ahogyan a nők és a férfiak sírásáról gondolkodnak. Majd elmosolyodtam, a többiekkel egyetemben.” Ha legközelebb sírok, nem kell kimennetek. Ha szeretnétek, sírjatok velem együtt!”

Fordította: Siklós Barbara

 

Forrás: Harvard Business Review – Jeneva Patterson

Photo: Bleudog fotography